Hihetetlen tempóban halad Magyarország a gazdasági lejtőn. Felháborító, hogy a munkára legérettebb, legalkalmasabb korosztály gyakorlatilag képtelen állást találni. Viszont, ha van szerencsém egy pár hónapra még alkalmaznak is, egészen addig, amíg alkalmi munka vállalóként lehetséges. Tisztában vagyunk szerintem ennek fogalmával, mi szerint ennél a bejelentési formánál nem fizetnek utánad társadalom biztosítást, havi maximum 15 napot ,évi 90napot tölthetsz egy munkáltatónál.Bár a szemfüles és bátor munkáltatók még így is megtalálják a kiskapukat, így sikerült akaratomon és tudtomon kívül másfél évet feketén dolgoznom.

A kérdés gondolom mindenkiben feltevődik, hogy akkor miért vállalom, ha nem épp kedvezőek a feltételek. A választ pedig szerintem legalább 80 százalékunk tudja, mert örülhetünk ha valahol össze tudunk kaparni annyi pénzt, hogy legalább a rezsinket ki tudjuk fizetni. Akkor még a lakáshitelről nem is beszéltem és nem is fogok, mert az már túlment egy átlagember keresetének korlátján.

A legnagyobb probléma az, hogy nagyjából  25 évestől 50 éves korig,mondhatni az aktív korosztály az aki nem tud elhelyezkedni. Pont, hogy ez a réteg ami nevelné tisztességes, jó  körülmények között gyermekét, próbálna spórolni, gyűjtögetni, esetleg nyaralással ajándékozná meg családját. Hát nem, ez sajnos már luxuskategóriában tartozik, ahogy egy igazi magyaros vasárnapi ebéd is.

Gyermekkoromból arra emlékszem, hogy szüleim dolgoztak, anyukám 6-14 órág dolgozott, apukám pedig egy állása mellett még vállalt mindig plusz melót, így nekünk bátyámmal gondtalan éveink voltak. Vidámságtól zengett a lakásunk, hétvégenként trabanttal kirándulni jártunk, nyáron Velencei-tó, Balaton, fagyiztunk, lángost ettünk, boldogok voltunk és gondtalanok.

Mostani helyzetben az előbbi soraimat már csak a tehetősebb réteg teheti meg, persze nem trabanttal. Középosztály megrendíthetetlenül csúszik egyre lejjebb.

Ami még nálam beteszi a kisajtót, az nem más mint a diákok elterjedése az összes gyárban, hipermarketben, vendéglátásban és még sorolhatnám. Valóban remek érzés volt, mikor egy cukrászdából egy diák miatt küldtek el "mert hát így olcsóbban és jobban kijövünk"címszóval. Teljesen mindegy, hogy a tanulónak még arról sincs fogalma mit árul, ha köszön a kedves vendégnek már figyelemre méltó, felveszi a kis gyűrött pólóját, tornacipőjét és letölti unottan a maga kis 8óráját. Fizetést kap érte, felelőssége nulla,/mert diákokra semmilyen felelősség nem hárítható/ haza megy és jobban él mint az aktívnak mondott korosztály.

A kedvencem még az önéletrajz. Ez egyenesen vicc.Készíts egy szipi szupi csúcs önéletrajzot, amibe felsorolod mi motivál téged, abban, hogy az általad választott helyen dolgozhass. Ide nem is tudom mit várnak, nem is hiszem, hogy komolyan gondolják, például egy játék bolt esetében ahová eladónak jelentkeznék:"Azért szeretnék Önöknél dolgozni mert gyermekkoromban imádtam a játékokkal játszani"vagy "Azért szeretnék Önöknél dolgozni,mert imádok rendet rakni a vevők után,imádom,hogyha 80 karton áru jön és felét én pakolom ki miközben segítek a vásárlónak, imádok árazni, és este záráskor kasszát számolni, mert jó érzés mikor izgulhatok vajon stimmel e a kassza."

Továbbá ki kell adnom a címem, az életkorom, a telefonszámom, email címem egy vadidegen embernek ráadásul fotóval ellátva. Mindig is a személyes megbeszélések híve voltam, csak hát az ember elkeseredésében minden lehetséges verziót felhasznál, hogy végre álmai munkahelyén dolgozhasson és nem hiszem, hogy irreális álmok ezek, csupán mára váltak azzá, hisz nem volna olyan nagy kérés ha mindenki csak annyit kérne, legyen tisztességes, bejelentett munkahelye ahol annyi a fizetése, hogy egy vasárnapi ebéd feltálalása a családnak a világ legtermészetesebb történése volna.